1. FEJEZET
5.RÉSZ
Groupie Doll.
 

2013.09.05
Csütörtök

És ahogy azokat a szavakat meghalottam, egyszerűen kirázott a hideg, ez a marha , ez a disznó a anyámhoz ért volt képe. De aztán megpillantottam anya nyugtató tekintetét, így inkább csak lejebb hajtottam a fejemet.
-Azthiszem ezt még meg kell emésztenem...odafent-mutattam a lépcsőre majd se szó se beszéd a szobámba mentem. A nevelőepám sosem volt az akit igazán választottam volna második apának, tapintatlan volt néha úgy tűnt, fogalma sincs a gyerek nevelésről, hiába hogy annyi éve élünk eggyüt. De egyszerűen nem bírjuk ki egymást ! Hamarosan ki kell repülnöm ebből a házból, pláne ha anya terhes marad és az a baba világra jön na akkor aztán jaj nekem.Mint minden egyke gyerek nehéz volt megemészteni hogy új családtag érkezi, és akár nagy vagy akár kicsi mindent meg kell osztanod az adott aprósággal, és ha valami nem a terv szerint történik bizony téged vesznek elő. Sokáig törtem a fejemet ezen míg végül arra jutottam hogy mindezzt ki kell beszélnem valakivel, és itt csak eggy emberre gondoltam és az Mary.Mivel az édesapja oda adta nekem a címüket ezért kisurrantam a hátsó ajtón és kimentem a nagykapun, ahol a lószállítók álltak.Már nem voltam annyira beteg így nem vittem magammal több zsebkednőt.Nem kelett sokat sétálnom, nemsokára a doboldalban megpillantottam egy kicsi farmot, pár lovat meg néhány kecskét legelni, felsétáltam a kapuig majd csöngettem, minden olyan rozsdás volt és régi.Ahogy Mary kilépett az ajtón egészen megleődött hogy én állok ott, kis rózsaszin szoknya, meg egy koszos fehér póló volt rajta, biztosan nem számított rám de se bajd nekem így is tetszett. Mióta ide jöttem Mary hatására 180 fokos fordulatot vett az ízlésem, már nem a pláza cicákat kedveltem hanem a kedves és szerény kislányokat, azaz Maryt.
-Hát te?-kérdezte miközben a kapuhoz sietett és beengedett. 
-Beszélgetni szeretnék veled néhány dologról.-mondtam és rámosolyogtam, még volt mit ápolgatni a kapcsolatunkon hogy abból az egy csokból legyen is valami bár láthatóan ő is másképp állt már hozzám, már nem volt olyan bunkó.
-Hát, nem ez a legjob alkalom, de fáradj csak be.-mondta Mary és beengedett engem az ajtón, az apja ott volt éppen egy kantárt próbált az asztalon össze szerelni morogva, takaros kis lakás volt.
-Szép lakás..-dícsértem meg erre Ron rám nézett.
-Köszönjük, mi az te is jössz velünk a versenyre?-kérdezte Ron.
-Milyen verseny?-néztem Maryra kíváncsian, csak nem galopp..
-Még fél óra is indulunk a Del Mar Galoppra.-mondta Mary, hát ezért mondta hogy nem épp a megfelelő pillanat.
- Na és, milyen lóval?-kérdeztem félre téve az igazi mondani valómat erre Mary megfogta a kezemet és kivit az udvarra egy sárga telivérhez aki bőszen legelte a porból kiálló kevés, zöld fűszálat.
-Szép ló, hogy hívják?-kérdeztem miközben megsimogattam a lovat, nem volt magas, kicsi kancának tűnt.
-Groupie Doll... ez lessz az első versenye.. jól jönne ha nyerne akkor apa ki tudná fizetni a számlákat szóval, fontos .-mondta Mary és ő is simogatni kezdte Doll-t.
-Értem, szóval, igazságszerint azért akartma beszélni veled mert, anya terhes lett és gondoltma segíthetnél ezt...-sóhajtottam
-Nem örülsz a kistestvérednek és tudni akarod hogyan kompenzálhatnád ezt a traumát-mondta Mary és rm nézett.
-Mivel nekem nincs testvérem ezárt nem tudok sokat mondani de hidd el, nem olyan rossz mint amilyennek látszik, te leszel a bátyja, biztosan örülni fog neked amikor meg kell védni és nekedis jól fog esni, ez az egyetlen szempont amit jól lehet megközelíteni-mondta Mary és sóhajtott majd a földre nézett , olyan furcsa arcot vágott, mintha kicsit máson járna az esze, mint amiről beszél.Én csendesen átkaroltam őt és a karjaimba húztam majd szorosan átöleltem.
-Mindegy hogy mit mondasz erről,hazudnék ha most nem azt mondanám hogy részben nem azért jöttem hoyg halhassma a hangod és láthassalak.-mondtam őszintén és végig simítottam a hátán.
-Ebben a ruhában nem túl előnyős-nevetett Mary . Az elkövetkezendő fél órát elsétágattuk kettesben, jó volt és néha még Doll is követett minket mintha érdekelné hogy mit csinálunk. Végül úgy döntöttem elindulok velük, végülis mi baj lehet, eggyüt száltunk be a kocsiba miután Doll a szállítóban volt. Gyorsan ott voltunk de az egész utat végig nevettük 3 an, jó volt a táraságuk, az apja nem volt olyan vaskalapos mint az enyém....Ahogy oda értünk egy stöpszli kis fickó morgott a parkolóban, csak azt hajtogatta hogy "mennyit késnek már " meg "nem ezért fizetnek.."Erre persze Ron bácsi kiszáltt és kezet fogott az alacsony kisemberrel majd én és Mary levezettük neki Dollt. Amikor a férfi rám nézett  olyan kíváncsi vigyor ült az arcán.
-A Fiarcé gyerek? Hát te mit keresel itt a... riválisokkal.. barátkozol az ellenséggel? Sunyi... sunyi húzás..-mondta és megpaskolta Dollt nyakát .
-Jaj én.. én nem dehogy vagyis, csak elkísértem őket. Még sosem voltam lóversenyen.-mondtam kissebb zavarban miközben kísértem a lovat a boxig , ahol Ron rá adta a nyerget .
-Hát akkor élvezd ki fiam, ilyen magassággal úgyse ülsz lóra-mondta elég ellenségesen a férfi aztán nemsokkal később a lóra szállt és Ron bácsi elvezette őt Dollal.
-Eléggé, ellenséges típus nem?-néztem Maryra.
-Jaj ugyan, minden zsoké ilyen.De legalább olcsón lovagol.-sóhajtott Mary majd megfogta a kezemet és megálltunk a pálya szélén, szétnéztem. Hatalmas volt az egész és micsoda versenyek lehettek itt, a pálya nagyon csábító volt, mindeképpen énis ki akarom ezt próbálni. Fel sem vettem a zsoké csipkelődését, nem érdekelt, vártam a rajtot amikor megláttam hogy  Ron bácsi egészen máshova ül mit ahol mi vagyunk.
-Mi miért nem megyünk oda?-kérdeztem és rá mutattam.
-Előszőr is mert se te se én nem vagyunk úgy öltözve másrészt hagyjuk azt a rész csak apára, hidd el oda nem éri meg menni, az összes tulaj olyan pökhendi és nagyszájú.-mondta Mary miközben a lovakat sorra egy nagy kapuba vezették. Doll is persze köztük volt mindjárt az első futamban. Nyugodtan tűnt, ahoz képest hogy ez az első versenye. Aztán megszólalt a csendő és mintha az én szívem is megdobbant volna, a lovak kiugrottak a kapuból és a lábuk nyomán csakúgy porzott a pálya. Volt aki cska ült és nézte, volt aki csak kiabált , de én láttam hoyg mennyire küzdenek, nem a zsokék, a lovak, és Doll úgy ment a közép részben, akár egy puska golyó, olyan célutdatosan, magabiztosan lépdelt mintha pontosan tudná, hogy mi a dolga. De tudta is, ahogy az utolsó pár száz méterre fordult az 5 ló, Groupie Doll lábai szinte elszabadultak, sose láttam még lovat olyan szívvel lélekkel futni mint ő, de hogy elég e ez a győzelemhez? Úgy tűnik, most igen Doll elsőként ért célba alig 1 lóhosszos előnnyel. Egészen elbambulam észre sem vettem hogy Mary közben lökdös mert magyaráz valamit.
-Hahó... Antonie, figyelsz?-kérdezte én pedig felé kaptam a fejemet.
-Nyert a lovatok nem is örülsz?-kérdeztem és már rohantam is vele a lóhoz , az ő kezében volt a szár én meg csak bátran követtem.
-Én annak örülök hogy nem sok embert láttam még így akinek ennyire csillogott a szeme miközben a lovakat nézte-nevetett rajtam Mary és elkapta a lihegő Doll kantárját majd rácsatolta a szárat , én emg segítettem leszálni a lóról MR. Bunkónak, úgy tűnt mindenki vidám, jobb nem is lehetett volna a hangulat , amikor egyszer csak megcsörrent a telefonom, perszehogy anya keresett. Félre vonultam és felvettem, felmerültek a szokásos kérdések, hol vagy mit cisnálsz és mi a fészkes fenéért lógtál el otthonról, én peszre élménydús, részletes beszámolót tartottam az egészről és mindezt olyan élvezettel meséltem, hogy kár lett volna félbe szakítani. Anya persze nem haragudott, de aggódott a lelki világom miatt ezt éreztem a hangján, én viszont rendben voltam. Eggyüt  haza indultunk Ronnal és Maryval, nameg Dollal, útközben átbeszéltük a lóversenyzés minden részletét hiszen kíváncsi voltam. Nem mentme velük végig haza, útközben kitettek de egy csókkal búcsúztam Marytól, úgy tűnt hogy most egy kicsit szilárdabb talpakon áll a kapcsolatunk. Mielőtt a házba mentem volna még benéztem Kardívhez,már nagyon súnyított mikor oda léptem hozzá "persze nőzni rá értél de arra nem, hogy mégegyszer meglátogass" nézett rám, majd azért egy répa után csak  megnyugodott.Végül erőt vettem magamon és a házba mentem.
-Ha mégegyszer így elmész itthonról, akkor ennek nagyon komoly következményei lesznek, tanuld meg végre hogy az élet nem olyan egyszerű mint hiszed.-mondta apa én pedig csak halgattam.
-Nemérdekel az életemről alkotott véleményed, de csakis anya kedvéért megígérem, hogy többet nem teszek ilyet, csak hagyd abba ezt oké?-kérdeztem majd meg sem vártam a választ, vacsora és az elmulasztott ebéd nélkül a szobámba mentem, de mivel lényegében egész nap semmit sem ettem ezért benyomtam egy pár tábla ét csokit meg még néhány cukrot és lepihentem, a fenébe is holnap iskola...