1. FEJEZET
4.RÉSZ

A szeretet fáj.
 

2013.09.04
Szerda

A tegnapi estém nagyon jól sikerült, ma már nem is voltam annyira taknyos.Az egyetlen ami zavart engem hogy Mary annyira sietett tegnap és éreztem hogy nagyon óvatos, nem értettem miért ,amíg ki nem néztem reggel az ablakon.Apa egy férfivel veszekedett , elég kínos volt, pont ez a szeretélen kell hogy vele kössön valakibe és engem itt mindenki ismer.Sóhajtottam eggyet, kifújtam az orrom, aztán lementem reggelizni.Odalent anya már bőszen mosogatott, a reggelit is megcsinálta de mostanság elég csendes volt, nem beszélgettünk annyit és nem jött fel megvizsgálni este, hogy jól vagyok e. Szótlanul kezdtem neki a reggelinek miközben apa mérgesen bejött.Mondani akart valamit de mikor meglátta hogy ott vagyok nem szólt semmit.Nem értettem azz egészet de nem tettem szóvá , ma úgysem voltam beszélgetős kedvemben, valahoyg bal lábbal keltem a tegnapi jó élményeimhez képest. Össze kapartama maradék lelki és testi energiám és olyan magabiztosággal mint egy sénta ló a jégen elindultam Kardívhez. Igaz már ültem rajta de mégiscsak egy telivér. Útközben nagyapám köynvét olvasgattam, szóról szóra ismételgettem magamban a dolgokat, mire az istállóhoz értem elis olvastam néhány hasznos mondatot, miszerint a telivérek nem egyszerű lovak... Nem volt nehéz megértenem éppen szemtanúja voltam ahogy Kardív zsokéja nem igazén jön kia lóval, már épp rá akartam kiabálni, mikor azt láttam hogy a pálcájával kiabálva püföli a lovat de nem tettem mert valaki a vállamra tette a kezét.
-Antonie.. ugye..?-kérdezte egy férfi hang én pedig hátra néztem, pont az a férfi volt aki apával veszekedett odakint.
-Őh. igen.. és önben kit tisztelhetek?-vetettem fel a kérdést kíváncsian.
-Ron vagyok... Mary édesapja...-mondta az idegen nekem meg rögtön lesápadt aza rcom aztán hírtelen készetést éreztem vigyorogni, mejnek következtében elég érdekes pofát sikerült leprodukálnom a kedves alany előtt.
-Jaj hát... örülök nagyon tényleg... és.. szép lánya van...-nyomattam egy bókot de még magam is elgondolkoztam ezen "benyalok az apjának?"
-Na nem kell zavarban lenni.-mondta Ron majd Kardívre nézett aki már lovas nélkül száguldott a pályán és nagyot sóhajtott.
-Mi van ma Kardívvel..?-kérdeztem bánatosan majd Ronra néztem.
-Úgytűnik nincs jó napja... nem fogok neked hazudni alaposan össze vesztünk rajta apáddal.-mondta Ron majd a pályára indult elkapni a szabadon száguldó Kardívet.
-Kardíven...?-követtem kíváncsian.
-Igazából azon hogy ki lovagoljon rajta, a mostani zsokénk nincs épp a helyzet magaslatán.-mondta Ron miközben várta hogy Kardív kifussa magát a pálya közepére állva.
-Én szívesen megpróbálnám de nemhiszem hogy a hátán lennék kéeps maradni, egyébként meg fog éllni valaha...?-kérdeztem sóhajtva miközben Kardív nemes egyszerűséggel kikerült minket mint a bólyákat.
-Ó persze.... meg fog... de addig üljünk le..-mondta Ron és le is ültünk a kerítés szélére sóhajtva.
-Szóval azt mondod te szívesen csinálnád de nem tudsz elég jól lovagolni..?-kérdezte Ron rám nézve.
-Mondhatjuk így is.. kiskoromban már lovagoltam és még emlékszem valamennyire, nem arról van szó hogy nem maradnék a hátán csak elégé híja van néhány dolognak a tudásomban.-magyaráztam miközben láttam, hogy Kardív már kezd elfáradni, sose baj magának elvezeti az edzést szépen.
-Vagyúgy.... hát ezt megoldhatjuk-mondta Ron, na ebből sejtettem hoyg jobb , ha elkezdek félni, nagyjából fél óra múlva már remegve ültem fel Kardív nyergébe, jól leizzadt de azért még volt egy 5 perce a pályán, Ron szerint az nekem éppen elég .
-Na és...ha nem akarom mégse akkor ugye nincs harag és a lányát se tiltja el tőlem-kérdeztem meg azért a  biztonság kedvéért.
-Meggondolom-mondta Ron .
-Mi?-kérdeztem .
-Figyelj a lóra -mondta Ron és már osztotta is a buksimba az insturkciókat, mikor merre hány óra mia dolgom és mi vna ekkor és akkor és amakkor. Úgy ahogy lementem egy kört Kardívvel, hát bevallom a lábizmomnak nem tetszett az a 3 perc kiállva a nyeregből, rögtön fájt is ahogy a boxába vittem Kardívet.
-Hát van még mit tnaulnod de gyakorlat teszi a mestert.-mondta Ron és rám nézett újra aztán vissza a lóra és rám újra.
-Egy pillanat ez msot azt jelenti hogy minden délután ki kell ide jönnöm és le kell mennem pár ilyen durva kört vele..?-mutattam Kardívra értetlenül .
-Kell a címünk?-kérdezte Ron
-Hányra jöjjek ?-kérdeztem vissza rögtön erre ő csak jól kiröhögött oda adta hol laknak én meg miután megkaptam az edzéstervet kivittem Kardívet legelni, elengedtem a szárról de nem ment messzire, csak a közvetlen közelemben, úgy tűnik élvezte a társaságom.Hát énis élveztem az övét, mára elveszítve szinte minden félelmem a lovaktól megsimogattam a fejét leülve a fűbe.
-Finom mi...?-kérdeztem sóhajtva erre ő egy pillanatra rám emelte a tekintetét aztán vissza hajolt legelni és inkább alrébb sétált, hát ma nem volt valami komunikatív velem szemben.Egy darabig cska néztem őt aztán megint csörömpölésre lettem figyelmes a házunkban és erőt véve magamon felálltam majd bementem a szüleimhez, hogy mi a fene van.Amikor beléptem cska azt láttma hoyg anya csapkod és nagyon mréges apa meg éppen mondana valamit de rám néz és inkább elhalgat.
-Najó mi az isten van? -kérdeztem fennhangon.
-Reggel óta veszekedtek jó lenne ha beavatnátok engemis a dologba mert hoyg itt lakom !-taglaltam aztán beljebb sétáltam és becsuktam az ajtót, erre anya sóhajtott és neki támaszkodott a kredencnek.
-Na mi van már..-kérdeztem újra erre apa röviden megszólalt.
-Anyád terhes.