1. FEJEZET
3.RÉSZ

Az első csók.
 

2013.09.03
Kedd

A madarak csicseregtek, a nap kisütött, én pedig iszonyat szarul voltam.Ahogy kikeltem az ágyból egy nyögés hagyta el a drága ajkaim.
-Anya....-mormoltam miközben megtöröltem a taknyos orromat , aztán kikászálódtam az ágyból akár egy firss zombi. Le is mentem agyat reggelizni vagy valami ehetőt mert úgy éreztem kilyukad a gyomrom, hát apának nem tetszett hogy még mindig pizsamában vagyok.
-Antonie ne színészkedj szedd össze magad, légy férfi egy kis megfázásba nem halsz bele...-nézett rám apa miközben tömte a majmot.Én aligha halottam amit mond mert a fülem is bedugult így felnéztem.
-Mi.....mit mondasz...?-mondtam miközben megtörültem az orromat a szalvétával, más nem volt kéznél...
-Ú... najó.. menj el az asztaltól mielőtt mi is elkapjuk-mondta apa , aztán alrább csúszott melőlem.
-Na... Adam, szegénykém beteg, majd mindjárt adok neki valami gyógyszert de  nemhiszem hogy fertőző.-mondta anya . Ó igen anya mindg maga volt az angyal ha beteg voltam de hát, mire is jó egy anyuka.Kaptam is egy nagy csésze forró teát és rohamosan vissza lettem kergetve az ágyba. Miután nem mentem iskolába Mary volt az első, aki délután belépett az ajtón.Hmm talán érdeklem...Ahogy halottam a lépteit a lépcsőn,rögtön rájöttem hogy ő az, olyan könnyedek voltak . De hát nehogymár szép legyen a pillanat, csörgött a telefonom. Morogva felkaptam és amikor a képernyőre néztem sóhajtottam, ja igen... Anna. El is feledkeztem róla.Felvettem miközben hallottam a kopogást.
-Gyere!-kiabáltam miközben Anna elkezdett szídni, hogy miért nem vettem fel tegnap egész nap, mi lehetett az a nagyon fontos amivel képes voltam őt nélkülözni.Eközben Mary belépett és halkan letette a táskáját, aztán átlépkedte a zsepi aknákat amikkel beszórtam délelőtt a szobát, és leült az ágyam szélére. Én se szó se beszéd leraktam a telefont már amúgyis elegem volt a hisztiből.
-Szia.. hát te?-kérdeztem és megtámasztva a párnámat az ágyamnak felültem.
-Nem voltál suliba sejtettem hogy beteg vagy, úgyhogy elhoztam neked a leckét hamár minden áron ide kell jönnöm délután.-mondta Mary és végig nézett a szobán majd rajtam.
-Olyan vagy mnt egy zombi, pont olyan sápadt és pont úgy fojik az orrodból a fikusz...-közölte majd  a kezébe vette az irodalom füzetét.
-Köszönöm ekdvességed énis pont így érzek irántad.-néztem rá, tudtam hogy csak viccel és akkoris aranyosnak találtam, ha más nem.Végül ahogy magyarázni kezdte az anyagot cska kikötöttem megint a jaj de szép a szeme az arca a mosolya, és végül csak azt halottam:
-Antonie, Antonie figyelsz?-nézett a szemembe közelebb hajolva Mary nem épp azzala  szándékkal amire én hírtelen gondoltam. Egy csók.
-Őh.... figyelek igen.-nyögtem ki és végül tényleg figyeltem arra amit mond , de miután ilyen közel került hozzám egy percre , nem volt könnyű.Csak pár centi kelett volna hogy megérintsem az ajkait de nem, nem lehetett még nem.
-Tudod, nem akartam ezt az elején mondani mert tudtam, hogy nem figyelnél oda, de az tötént hogy éjszaka Kardív elég... beteg lett... mintha össze lennétek kötve.-mondta Mary a szőnyeget  viszlatva, hát megértem hogy nem nézett rám, mert az arcom maga volt a halál.
-Mi? Mi lett vele? -ijedtem meg és rögtön kikeltem az ágyból ,Mary erre vissza húzott az ágyba.
-Szóval az történt hogy kólika szerű tünetei voltak ezért a nagyszüleid kihívták az állat orvost. Mire kiért tnyleg bekólikázott úgyhogy a  doki elátta ahogy tudta , azt mondta még időben érkezett úgyhogy valószínűleg pár nap és kiheveri.-mondta Mary miközben a vállam simogatta hiszen látta az arcomon, hogy  még azt sem értem mi az a kólika.
-Kólika...?-kérdeztem vissza, sajnáltam hogy fogalmam sincs róla, de arra rájöttem hoyg ideje elolvasni a nagypapi lovas könyvét, újra.
-A hasával volt baj..-fejezte ki egyszerűen Mary magát majd felállt.
-Ha jól felöltözöl kimehetünk hozzá.-ajánlotta fel egy lágy msollyal én pedig soha sem látott tempóval ugrottam ki az ágyból és öltözkötem is. Végül kimentünk az ajtón, csendesen és lelkesen sétáltam melette, végre kettesben voltunk, senki sehol a környéken, micsoda alkalom. De nem... valahogy, nem ez volt a a megfelelő pillanat. Hamar  Kardív boxához értünk, furcsálottma is hogy most nem kukucskál kifelé ahogy mindig tette, oda sétáltam és benéztem rá, ott volt állt a 4 erős izmos lábán, de látszott hogy nincs jó bőrben.Énis valahogy így éreztem magamat de amikor benyújtottam a kezemet felé még csak rám sem hederített.
-Kardív...-sóhajtottma és füttyentettem eggyet, arra már azért felnézett és rászánta magát arra hogy oda sétáljon hozzánk.Hamar megcirógattam az orrát ő pedig behúnyta a szemeit és élvezte a törődést. Egészen kibontakoztam ahogy a szemeit néztem.Amikor már láttam rajta hogy túl fáradt ehez Maryra néztem hálásan majd sóhajtva ki indultam vele az istállóból.
-Semmi baj hidd el rendbe fog jönni.-nyugtatta a kezét a vállamon Mary ,majd megfogta a kezemet amin én nagyon meglepődtem.
-Megyünk valahová?-kérdeztem miközben bátran elfogadtam a közeledését.
-Igen , megyünk valahová, mutatok neked valamit.-vezetett engem a birtok nyugati része  felé, mivel a birtok hatalmas volt sokat sétáltunk én pedig elhasználtam az összes zsepimet, végül leültünk egy domboldalban és én csendesen átkaroltam Maryt, ha már itt tartunk.
-Tudod, ahoz képest,hogy nagyon szókimondó vagy egészen kedves is.-jegyeztem meg.
-Te meg merész és pofátlan, de tetszik.-mondta Mary és hagyta hogy a körbe fonjam a kezeimet a dereka körül majd mivel nem tehetett más, az arcomra nézett. Én pedig a szeméme és akkor éreztem a pillanatot, egy perc néma csend következett köztünk, pillangók kezdtek repdesni a gyomromban és olyan érzésem volt mint még soha.Végül nem hezitáltam tovább és az ajkaimat az ajkához érintettem, és ő viszonozta a közeledésem, kellemes és óvatos csók volt,de akkoris csók.A csóknak olyan gyorsan lett vége ahogy elkezdődött.
-Neked van barátnőd nem? Tudom hogy vele beszéltél mikor bejöttem.-mondta Mary és lesütötte a tekintetét.
-Ma chérie ide halgass.-tettem az álla alá két újjam és a tekintetét felém emeltem komoly arcal.
-Új életet akarok itt kezdeni, és azt szeretném ha te lennél az akivel ezt véghez viszem, érted...?-kérdeztem komolyan miközben a szemeibe néztem.
-Igen értem de, nem akarok senkinek fájdalmat okozni...-sóhajtotta Mary miközben átölelt és a melkasomba fúrta a fejét.
-Túl jó  a szíved-mondtam majd megsimogattam a hátát, lassan vissza sétáltunk a földes úton, addigra le is ment a nap. A kapuban elköszötöntünk egymástól.
-Köszönök mindent, holnap találkozunk-mondtam és elengedtem a kezét.
-Igen... holnap...-mondta Mary majd megfordult de ugyanazzala tempóval vissza és kaptam tóle egy búcsú csókot, hát olyan vigyorral feküdtem le aludni mint még soha.
Jó éjt nektek is barátaim ! Csók a hasatokra meg egy arasznyival lejjebb:D