1.FEJEZET
2.RÉSZ

Egy angyal

2013.09.02
Hétfő

Reggel apa kopogására ébredtem a fenébe is... az első iskolai napom...morogva fordultam a sarokba- Ha apu vagy akkor tűnj el!-húztam a fejemre a takarót de közben anyu is oda szegődött és szinkronban nyomták, szülők...Morogva kikeltem az ágyból és felöltöztem, a tükörben belőttem a séróm fogat mostam , már halottam az ablak alatt nyeríteni a lovakat nem tudtam még mi vár rám a suliban.Miután lementem és a reggelimet, hála istennek az asztalon találtam , elindultam suliba. Amikor reggel kiléptem az ajtón rögtön megpillantottam a lovászokat . Gyorsan elő kaptam a telefonom és egy kis zenét kapcsoltam magamnak hát fogom én halgatni ezeket a szerencsétleneket? Nem... beszálltam a kocsiba aztán Adamra néztem.
-Ha megint úgy fogsz vezetni mint egy félőrült esküszöm kiszálllok és inkább megyek gyalog értetted ?-kötöttem be magamat miután kiosztottam az apámat.
-Antonie...kiállhatatlan vagy-közölte apa aztán a gázra taposott és viszonylag normális helyzetben elindultunk.Igyekeztem inkább kifelé nézni útközben mint rá, persze jellemző, nem borotválkozott meg... szőrős majom.El is képzeltem őt gyorsan páviánként aztán jólesően felsóhajtottam. Az emberi fantázai.. HASZNOS. Végül megálltunk az iskola előtt, kiszálltam köszönés nélkül majd körbe pillantottam. Mennyi amerikai majom. Ez volt a véleményem amíg meg nem pillantottam Maryt és egy másik lányt.
-Végre van itt valami jó is.-sétáltam oda.
-Jó reggelt nekedis Antonie-mondta flegmán Mary de már kezdtem megszokni és úgyis csak az arcát figyeltem a mondanója elszállt a fülem melett. Jaj de szép szeme van ennek a lánynak jaj de.. van mellette egy másik is.
-Ugye ezt rám értetted?-nézett rám az idegen én pedig oldalra döntöttem a fejemet.
-Nem akarlak megsérteni úgyhogy kettőtökre...-mosolyodtam el és Mary osztott is nekem egy taslát.
-Ne bunkózz a legjobb barátnőmmel oké? Különben tudod mi lessz, bemutatlak egy fedező ménnek miután elhúztam alóla a kancát.-magyarázta Mary aztán rámosolygott a lányra.
-Antonie vagyok.-néztem a láynra és a kezem nyújtottam neki.
-Wendy-fogott velem kezet aztán hallottam is a csengetést.
-A fenébe... jól kezdődik ez a nap is-mondtam és felvettem a pilóta szemüvegemet .
-Jöttök csajok? Nincs kedvem egyedül bemenni.-közöltem és eggyüt elindultunk az iskolába , amikor beléptem rögtön hanyatt vágódtam, egy pocsojában erre minden ott létező ember állat vagy egyébmás nevetni kezdett, én pedig felálltma és franciául elhordtam mindegyiket valami csúnyának. Végül Wendy felsegített és eggyüt mentünk az új osztálytársaimhoz, hát nem mondom ,hogy gyorsan befogadtak. Addig csesztettek, amíg nap végén meg nem állt apa a vörös ferarrijával a apuban akkor már mindenkinek tetszettem. Maryra néztem az udvaron az elszenvedett első iskola nap után.
-Merre laksz?-kérdeztem miközben az autó felé sétáltam vele.
-Ha el akarsz vinni elfogadom de nem haza megyek, hanem hozzátok, mármint .. a lovakhoz.-magyaráztam Mary én pedig udvarias kinyitottam a kocsi ajtaját.Mary rám nézett majd vállat vont az udvariasságomra és beült.Én becsuktam az ajtót és beszálltam apa mellé.
-Milyen volt?-kérdezte apa.
-Szar....-mondtam röviden és tömören.Ennél többet nem is beszélgettünk, mert se én se apa nem nagyon akartunk egymáshoz szólni. A megérkezésemet kövtően Maryvel majdnem elválltak útjaink, de még időben eszembe jutott hogy meg akarom nézni Kardívet, hát mikor a boxához értem nem volt ott, úgyhogy hevesen kérdezgetni kezdtem mire Mary megnézte a beosztást és elmondta, hogy a pályán van még pedig edzésen. Lekísért engem a pályára én pedig éppen akkor értem oda amikor Kardív a lehető leg gyorsabban szágulfott, bámulatos látvány volt, szinte repült, mintha szárnyai lennének, ahogy lépett látszott benne az energia és a magabiztosság, egy pillanatra bele gondoltam milyen lehet érezni ezt a száguldást.
-Tudom, hogy arra gondolsz jó buli lenne de te egyébként is félsz tőlük és a telivér lovaglás nem olyan egyszerű, ahoz hogy jó zsoké légy előbb a szívedet kell eldobnod.-mondta Mary Kardívet nézve majd rám nézett.
-Miről beszélsz....-néztem Maryra , nem igazán értettem mért mondja ezt.
-Ha szereted a lovat amin ülsz nemhiszem hogy hajlandó leszel ütni a pálcával az utolsó pár száz méteren és tovább lépni ha elesik vagy nyugdíjazzák, a ló csak eszköz, nyerni kell van nincs pénz, sajnálom. Ez van.-mondta Mary és vissza felé indult.
-Ez kegyetlen..de ki akarom próbálni-nyögtem ki igazából azért hátha jobban bevágódom nálla.Mary vissza is fordult és rám nézett olyen "észnél vagy édes fiam?" arcal de aztán sóhajtott.
-Jó rendben tartok neked egy órát.. mint az oviskonak akik hétvégente ide jönnek lovagolni.-mondta Mary és megvárta míg mellé érek.
-Megtisztelsz, mindenképpen Kardíven szeretnék.. megtanulni lovagolni, csak előbb megtömöm a hasam mert éhesen nem tudok koncentrálni-közöltem és intettem majd bementem ebédelni.
-Anya könyörgöm,te ne kérdezd meg!-szóltam rá miután leültem az asztalhoz. Tudtam hogy azt akarja kérdezni milyen volt, hát SZAR.
-Jólvan Ma petite, de ugye nincs semmi baj?-tette elém az ebédet anya én pedig rögtön nekiláttam.
-Nem anya minden rendben van.-közöltem majd fojtattam az evést. Az ebéd palacsinta volt úgyhogy gyorsan lenyomtam, ezután kimentem Maryhoz aki már Kardívvel várt engem egy kicsi körkarámban. Kardív nyugodtan állt szinte tudta mi következik "úristen ez a hülye rám fog ülni, mi lessz ebből" szinte hallottam a gondolatait...
-Ugye nem gondolod komolyan?-szólt rám Mary miután közelebb értem.
-Mit?-néztem körbe, majd magamra.
-Sürgősen öltözz át, velem nem fogsz farmerben meg kockás ingben lovagolni.-mondta és a kezembe nyomott egy kulcsot.
-Az istálló végében megtalálod az öltözőt, vissza se gyere amíg nincs rajtad lovagló nadrág és kumicsizma.Legalább...-mondta Mary és elmagyarázta hol találom a ruhákat majd kijöttem abban a cuccban amit elrendelt , égő volt...De a nőkért mindent.
-Ez rettenetes, feszít és kényelmetlen.-közöltem és vissza sétáltam hozzá, Kardív kezdett nagyon unatkozni és ez látszott is rajta már azis csoda volt ha 2 percig egy helyben áll.
-Tudom hogy nyomja a farkad de a nyereg se lessz jobb, na tedd a lábad a kengyelbe és hopp..siess mert apukám vár otthon ebéddel tudod én ma még nem ettem.-közölte Mary majd felsegített Kardívre, hát a rémület elkapott miközben lenéztem róla.
-Hú... hú... ez magas... hagyjuk leszálnék.-dadogtam és igyekeztem gyorsan leugrani "ez nem ér ennyit!"
-Eszedbe ne jusson életemben nem láttam még ilyen anyámaszonykatonája srácot, úgyhogy ott maradsz és ne rúgdosd az oldalát mert nincs kedvem mentőt hívni.-indult el Mary lassan vezetve Kardívet aki sunyított a lassú tempó miatt.Egész 10 percen kersztül reszkettem és mondogattam hogy ez maga a kín, de aztán rá jöttem hogy tök fölös, mert Mary úgysem figyel és inkább elhalgattam.Utánna a kezembe nyomta a szárat én pedig majdnem eldobtam.
-Fogd és maradj itt vele, el kell mennem.. oda..-mondta és a WC felé sietett. Na én meg az a pokerarc. Hát Kardív fogta magát megvárta , míg Mary eltűnik aztán felemelte a fejét és úgy beugrott vágtába hoyg az életemet az mentette meg hogy fogtam  a szárat.
-Mary!-kiabáltam miközben próbáltam a nyeregben maradni , szerencsére valami kis tudás maradt bennem azóta mióta utoljára ültem lovon.Kardív csakúgy száguldott, és akkor megéreztem azt az érzés, mintha repülnék , el is akadt a szavam nem kiabáltam tovább. Akkor eszembe jutott amit Mary mondott és Kardívra néztem, szívvel, lélekkel futott, és én legye az aki eldobja a szívét és a szeretetét , érdemes e tovább félnem Kardívtől vagy további 4 lábú társaitól? Hagyjam ezt ki? Éjek úgy hogy esélyt kaptam erre de nem ragadom meg? Hát nem , igaz úgy kapaszkodtam a szárba mintha az életem forogna kockán /részben forgott is/ de minden erőmet bizalmamat felasználva megvártam míg Kardív elfárad, ha már megállítani nem tudom majd mikor kimerült, már Mary is ott volt. 
-Úristen mit műveltél? Mitől indult meg?-kérdezte miközben a kezét nyújtotta hogy lesegítsen onnan de én le voltam dermedve. 
-Antonie... jól vagy?-kérdezte
-Hogy jól e vagyok...?-néztem le Kardívre majd a kezem a nyakára tettem.
-Csodálatos volt.... -jegyeztem meg majd magam szálltam le róla és egy jólesően átöleltem a nyakát.
-Köszönöm.-motyogtam "mi a fene történt velem, egy lóhoz beszélek...nem egy kóhoz, Kardívhez" olyan gyorsan történt minden, megköszöntem a dolgot MArynek és megkértem, hyog ah törik ha szakad leküzdöm a félelmem és a amgam módján megtanulok lovagolni, újra, kezdés képpen én vittem a boxába Kardívet és Mary segített leszerelni őt. Elköszöntünk egymásról. Én pedig bementem a házba, elujságoltam a családnak hogy mi történt, lelkes voltam észre sem vettem, hoyg Anna egész nap hívogatott.Végül este erőt vettem magamon és kivittem egy almát Kardívnek, amikor oda értem a boxához senki sem volt már ott , csak én és ő és a többi ló. Oda adtam neki az almát remegő kézzel majd rászántam magam egy simogatásra , hiszen már egyszer megöleltem és akkorsem evett meg.
-Köszönöm barátom.-motyogtam ő pedig rám szegezte a tekintetét, mintha várnánk valamit egymástól de én nem voltam többre képes. Szótlanul elhagytam az istállót és aludni mentem. Nem tanultam egy árva mukkot se , de nem érdekelt. Fáradtan az ágyba dőltem. Maryre gondoltam, milyen angyali volt hogy nem röhögött ki .Sóhajtottam majd a sarokba fordultam és elaludtam.